Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó libben ki, tenyérnyi piros bőr miniszoknyába, kivillanó piros bugyival – nem rossz.
A főállású hajléktalan „Beirányító” elteszi a kétszázast, én meg ingyen kukkoltam.
A csajszi - Louis Vuittonjából előveszi a jól ismert kékszínű rokkant igazolványt, rutinosan beteszi a szélvédő mögé, majd tűhegyes sarkú cipőjében elviharzik, egyenesen be a közeli K&H -ba.
Jó ismerős „Beirányítóval” összekacsintok – megvan az első sör – mondom.
Nem – mondja
Ez már a harmadik.
Közben egy külföldinek, nagy szerencséjére VW kis buszával sikerült beparkolni egy éppen megüresedett helyre.
A „Beirányítónak” nagyon megköszönték, de pénzt nem adtak. A parkoló órával viszont nem bírtak - megint a „Beirányító” avatkozott be és ismét sikerült egy kétszázas.
Fullos VW Tuareg kanyarodott be nagy rutinnal.
Fekete trikós virágmintás térdnadrágos kissé fel aranyozott negyvenes szállt ki. A Beirányító” lemaradt, de a Tuareges kezébe nyomott 1 eurót. A szélvédő mögé hatalmas feliratot tett: ÁRUSZÁLLÍTÁS!
Igaz, nem hozott semmit – elment – gondoltam majd visszafelé hoz valamit.
Egy Opeles fiatalembernek sikerült párperc várakozás után leparkolni. A „hivatásos Beirányítóra” rá sem nézett.
A szélvédő mögé precízen, jól láthatóan egy számolócédulára ráírta a közeli étterem nevét, és gyorsan elhúzott.
A Vigadó építésén is dolgozhatnak rokkantak, mert majdnem minden nap itt áll egy agyon használt Ford kisbusz, tele szerszámokkal, meg minden szarral - az ablakában rokkant igazolással.
Visszajött az Alfás pirosbugyis csajszi, nem volt egy óráig távol. Hamiskásan rám mosolygott, miközben eltette a rokkant igazolványt, nagyot villantva beült a ragyogó Alfába, és kilőtt, mint Sumi a ringen.
A sor elején egy jól szituált öltönyös yuppi mercis heves szóváltásba keveredett az állandóan itt ólálkodó Taxis hiénával. Öndrosztos félig-meddig elfoglalt egy helyet, amiért soha egy árva petákot sem fizet. Még szerencse, hogy most éppen csak egy taxis van itt. Kb. négyen - öten lakták be ezt a szűk helyet, mindannyiunk „nagy örömére”.
A Tuareges-árúszállítós is megérkezett. Minden bizonnyal már szebb napokat megért úszógumisodó leizzadt, fukszoktól rogyadozó hölgy cipekedett izzadó kigyúrt párja mellett. Elég sok árút hoztak a Zara-ból, H&M-ből, a Dagles-ből, a Promód-ból… Nagyon megvetően néztek rám, nem értették mi a f…ért üldögélek itt dologidőben, mit kíváncsiskodok.
Igaz - miért is.
Most befejezem, de ígérem, Ötkeres élményeimet folytatom, hisz itt élek a „Város szívében” és fullon vagyok sztorikkal.
Ötker
Nagyon szép idő van. A lassan hat éve épülő vigadóval szemben ülök egy lepusztult padon. A beparkolást intéző hajléktalanok „bérelt” padja, ők használnak éjjel-nappal.
Húsz parkoló hely van előttem, amiből kettő rokkantaknak fenntartott.
A húsz helyből most kilenc kocsi parkol rokkant engedéllyel. A rokkant helyen nem rokkantak parkolnak – ők mit ad isten, vettek jegyet.
Évek óta csak növekszik a rokkantak száma. Mára a húsz parkoló helyen általában tíz helyen rokkantak dekkolnak.
Egy éppen megüresedett helyre élelmes hajléktalan „Beirányító” beirányít egy vadi új piros Alfát. A kocsiból pont szembe velem csúcsbombázó l
